Királycsinálók

Királycsinálók – ciklus

A Kósza Szél története (ÚJ!)

 Alakját a Parti Szélről, árbócát és vitorlázatát a Tenger Fuvallatáról másolták. Mindkét vitorlást a tünde hajókészítők ékkövének tekintették, egészen addig, amíg egy sosem látott tengeri vihar a legénységével együtt a tenger fenekére nem küldte mindkettőt.
 Rogate nagyszerű kapitány és főleg bölcs ember volt. Miután megszabadult ócska teknőjétől, fejébe vette, hogy olyan tengerjárót építtet, melynek nem árthat sem széltölcsér, sem égszakadás.
 A klipper megépítésére a tündeszigeten, Illaria kikötőjében került sor. Rogate a tapasztalatok és a varázstudók ajánlására a legmagasabb árbócra vasból rakatott zászlórudat. Sokan nem értették, de a mágusok elárulták a titkot: ez a legjobb módja, hogy az égi villámok a hajótesten keresztül, sérülést nem okozva a kormánylapátnál távozzanak.
 A karcsú test, a megerősített árbócmerevítés és a kétoldali kormánykerék a viharhajózást segítették, míg a kiterjesztett kőballaszt meggátolta a borulást. Először kapott egy klipper zárható fedélzetet, és először kerültek a hajótestbe előre gőzölt palánkelemek havaria esetére.
 Rogate kapitány külön kérése volt, hogy varrjanak három garnitúra sudár-, és tarcsvitorlát gyenge, közepesen erős szélhez és viharhoz. A négyszög alakú vitorlákat erősebb varrással, bevart halfejekkel és öntött seklikkel készíttette.
 Miután egy év munkáját a deszkához ütődő butélia bearanyozta, a hajó kapitánya és nagy gonddal válogatott legénysége Vályogos felé vette az útirányt, ahol az egyetlen ismert hobbit közösség lakott. A félszerzetek híresek voltak kádár-szakértelmükről. Hordóik, dézsáik, szüretelő kádjaik méltán voltak világhírűek. Dongáik közé a part menti gyékényesből szedtek mesteri tömítőanyagot, melyek magukba vizet szívva szivárgásmentesre tömítették portékáikat.
 Rogate nem hordókat akart készíttetni az ügyeskezű mesterekkel, hanem az eredetitől eltérő külcsínt. Elfűrészeltette a korlátokat, gyorsan cserélhetővé tette az orrsudár árbóc díszítését, és a Kósza Szél büszkeségét, a cirkalmas tünde feliratot is levehetővé varázsoltatta.
 Közel két holdnyi időt vártak a sekélyesben, míg a műremek elkészült. Háromféle korlát, két orrdísz és négy névtábla hirdette a csalárdságot, amivel Rogate kapitány a tengeri hajózás legagyafúrtabb csempészévé nőhette ki magát. Ebben komoly segítséget kapott az első tisztjétől, Drake-től.
 Az első tiszt valamikor kalózhajókon szolgált, innen eredt a kiváló vízismerete: bárhol meglelt egy zsebkendőnyi rést a zátonyok között, és úgy ismerte az időjárás apró jeleit, mint anya a beteg gyermek sírását.
 Egyik félresikerült akciójuk során, melyen kelmékkel megrakodtan próbáltak szelet fogni üldözőik elől, Rogate nyílvesszőt kapott a gyomrába. A sebes íjlövedék ugyan lelassult a bőrpáncélon, de nyílhegye így is lágy húsba mart. A kapitány megtiltotta, hogy megadják magukat és kikössenek. Sebe elfertőződött, vászonba csavart teste az Által-víz egyik mély árkában talált megnyugvást.
 A legénység közfelkiáltással az első tisztet nevezte ki kapitánnyá. Drake hajnalra összehívta a legénységet és előadta az azonnali változtatásokról szóló tervét.
 – Tudjátok, hogy én is közületek jöttem, így átérzem, mit ad a tengerészeknek az élet! Egy ideig jó móka ez, de egyszer belefáradsz. Azt akarom, ha velem dolgoztok, bőséges hasznot hajtson ez mindenkinek: matróznak, hajóinasnak, szakácsnak! Felhagyunk az alkalmi rajtaütésekkel és elfogadjuk a gázlói céh vezetőjének invitálását. Nekik fogunk dolgozni, remélem tisztes haszonnal! Többször kerestek már meg, de tiszteletben tartottam egykori kapitányunk óhaját, így nem szóltam senkinek.
 – Miben mérhető majd a mi hasznunk kapitány? – kérdezte a Kósza Szél fedélzetmestere, Martimo.
 – Elhajózunk Gázló kikötőjébe, hogy elfogadhassuk első megbízásunkat. Zokszó nélkül követnetek kell mindenben, és akkor a napi díjatok a duplája lesz az eddigieknek!
 – Kétszer annyi? – kérdezte a sudárvitorlákért felelős tengerész. – Abból az egész kuplerájt megveszem, ráadásként a nagyasszonyt is megkaphatom elölről-hátulról!
 – Rázós munkák lesznek, de legalább nem apróért! – bólintott Drake kapitány, majd útjára engedte legényeit.
 A Kósza Szél Gázló felé vette az irányt, miközben jókedvű legénysége az áhított gazdagságról álmodozott.