Balog István

Az első próba után mágusnak mondhatta magát, mégsem kezelték akként.

Leveleket másolt, mágikus alapanyagokat gyűjtött és vásárolt, amikor hébe-hóba elhagyták a tornyot. Több időt töltött a könyvtárban, mint gnóm életében eddig bármikor, írásmintákat vetett össze és ősi, már-már kihalt nyelvek után kutatott. Mindezeket megbízásból, Syrus Conai szárnyai alatt tette juvenírként. Mentora megszállottja volt a kihalt, elfeledett nyelveknek, néha álmában is holt nyelveken beszélt, mint valami szellem, akit e világra kárhoztattak. Shannalarnak sem volt ellenére e tudás elsajátítása, ám ennél sokkan jobban érdekelték az elmét befolyásoló varázslatok tanulmányozása, megfigyelése. Nem értette, miért Conai mesterhez osztották be, ám egy különleges nap után ez a kérdés okafogyottá vált.

Olvass tovább

A kék mágusok legendás tornya csöppet sem volt kék, a tornyot alkotók alkalmazkodtak a környezethez. A sós tengervíz nyaldosta kövek hol zöldes, hol kékes árnyalatban tetszelegtek, nem csoda, hiszen akvamarin alkotta a torony falát, amely teljesen beleolvadt a hullámokba, azok ölelő karjai óvták a kutakodó szemek elől.

A tenger szintje feletti építmény inkább hatott szürkésnek, füstszínűnek, mind égszínkéknek. Faragott kövei más tájakról származtak, voltak ott törpe csákánnyal fejtettek, voltak ott míves, elf díszítéssel ékesítettek, voltak a föld alatt élő sötét tündék által adományozottak, de voltak ott a vulkánok fortyogó szívéből kövültek.

Olvass tovább

Ősi fajának legtehetségesebbje volt, csakis ezért kerülhetett be egy rend iskolájába.
Gyermekkora óta figyelték, közel két emberöltőn keresztül. Családjához rendszeresen jártak
vendégek, hol fehér, hol kék, hol fekete lepelbe burkolódzva. Shan Novagan Analar, gnóm
lévén ösztönösen vonzódott a harsányan vidám színekhez, így amikor a szépen hímzett, kék
selyembe öltözött nő ült a szüleivel szemben, neki mindig a jobbik arcát mutatta. Ilyenkor
sokat mosolygott, néha kéretlenül is beleszólt a beszélgetésbe csak azért, hogy a nő reá
tekintsen.

Olvass tovább