Túl voltak a második próbán, bár volt olyan pillanat, amikor az életük volt a tét, nem a máguspróba sikeressége. Végtelenül büszkék voltak, tele önbizalommal. A legendás kék mágus öklömnyi zafírjai megnyitották az energiaáramlás csatornáit, számukra eddig elképzelhetetlennek tűnő varázslatok váltak elérhetővé. Felkészültnek, legyőzhetetlennek érezték magukat. A gnóm teljes káprázatot elevenített meg, mintha egy komédiás mű kelt volna életre. Hangok, mozgások, színek és ízek végtelen kavalkádja. A drow nem csak megigézhetett bárkit, de teljesen rá tudta erőltetni az akaratát másokra. Kérdés nélkül íródtak alá szerződések, tiltakozás nélkül cseréltek gazdát vagyonok és értéktárgyak, de volt, aki a lányát adta oda egy addig semmire sem tartott kérőnek. A tengeri elf nem csak a vizek elfeledett lakóit tudta a semmiből megidézni, immár képes volt a levegő és a földmélye lakóit is maga alá rendelni. Habár az emberlány, Lolate használta a tőröket, hogy megvédje magát, de az erő, mely átjárta, pusztítóbb volt mindennel. Tűz és jég vegyült szikrázó villámmal, amikor harcolt. Négyük közül ő tűnt a legkönyörtelenebb ellenfélnek.
Balog István
Önálló utakon
Az első próba után mágusnak mondhatta magát, mégsem kezelték akként.
Leveleket másolt, mágikus alapanyagokat gyűjtött és vásárolt, amikor hébe-hóba elhagyták a tornyot. Több időt töltött a könyvtárban, mint gnóm életében eddig bármikor, írásmintákat vetett össze és ősi, már-már kihalt nyelvek után kutatott. Mindezeket megbízásból, Syrus Conai szárnyai alatt tette juvenírként. Mentora megszállottja volt a kihalt, elfeledett nyelveknek, néha álmában is holt nyelveken beszélt, mint valami szellem, akit e világra kárhoztattak. Shannalarnak sem volt ellenére e tudás elsajátítása, ám ennél sokkan jobban érdekelték az elmét befolyásoló varázslatok tanulmányozása, megfigyelése. Nem értette, miért Conai mesterhez osztották be, ám egy különleges nap után ez a kérdés okafogyottá vált.
Tanonc – Shannalar – 2. rész
A kék mágusok legendás tornya csöppet sem volt kék, a tornyot alkotók alkalmazkodtak a környezethez. A sós tengervíz nyaldosta kövek hol zöldes, hol kékes árnyalatban tetszelegtek, nem csoda, hiszen akvamarin alkotta a torony falát, amely teljesen beleolvadt a hullámokba, azok ölelő karjai óvták a kutakodó szemek elől.
A tenger szintje feletti építmény inkább hatott szürkésnek, füstszínűnek, mind égszínkéknek. Faragott kövei más tájakról származtak, voltak ott törpe csákánnyal fejtettek, voltak ott míves, elf díszítéssel ékesítettek, voltak a föld alatt élő sötét tündék által adományozottak, de voltak ott a vulkánok fortyogó szívéből kövültek.
Shannalar
Ősi fajának legtehetségesebbje volt, csakis ezért kerülhetett be egy rend iskolájába.
Gyermekkora óta figyelték, közel két emberöltőn keresztül. Családjához rendszeresen jártak
vendégek, hol fehér, hol kék, hol fekete lepelbe burkolódzva. Shan Novagan Analar, gnóm
lévén ösztönösen vonzódott a harsányan vidám színekhez, így amikor a szépen hímzett, kék
selyembe öltözött nő ült a szüleivel szemben, neki mindig a jobbik arcát mutatta. Ilyenkor
sokat mosolygott, néha kéretlenül is beleszólt a beszélgetésbe csak azért, hogy a nő reá
tekintsen.