Balog István

 – Várj! – fogta meg a shedeli kezét Gagor. – Láttam már ezt a hegyet.
 – Palaonasz, a tenger ékköve. A halott város, mely megannyi rejtélyt hordoz magában. Az eltűnt és azóta elfeledett tengeri elfek néhai lakhelye, kincskeresők álma, akik sosem tértek haza. Legendás szörnyek, titokzatos tudás, mágikus csapdák – kacagott fel Laven. – Ez mind csak mesemondóknak való szócséplés.
 – Erre lakik a néped? – kérdezte a tolvajvezér a kereskedőt.
 – Számtalan kis sziget veszi körül a nagy hegyet. A tenger tartja el a népem, ezért hálával adózunk. Az, hogy hol s miként élünk, túlélésünk egyetlen záloga – válaszolta Laven Serrando.
 – Értem – mondta Gagor, majd felemelte az állát.
 A shedeli egy kendővel bekötötte a szemét, majd halkan mormolt valamit. Gagor tarkóján a csomó megfeszült.
 – Egy ideig rajtad marad. Ha kipillantasz alóla, meg kell, hogy öljelek – mondta Laven.

Olvass tovább

 Minden izma fájt, nem tudta magát kipihenni, pedig téli mézevő módjára végig aludta az éjszakát. Általában Semela erőteljes rázogatására nyitotta ki a szemét, azonban ezen a reggelen magától ébredt. Beszédfoszlányok hallatszottak az ajtón túlról, ezért csendben odalopódzott és fülelt. Semela éppen a lányával beszélgetett és hangjából ítélve nem volt túl boldog.
 – Miért nem ébreszthetném fel én?
 – Mert fiatal vagy hozzá.
 – Kivirágzott, felnőtt nő vagyok.
 – Talán ez erős túlzás, nem gondolod?
 – Miért akarod mindenáron magadnak?
 – Nem magamnak, de nem is neked. Nem ildomos egyedül bemenni egy fiú szobájába, ráadásul pont ébredés után.
 – Attól félsz, hogy…
 – Szeretném, ha tisztes kérőd lenne, aki nem kérdőjelezhetné meg mennyasszonya ártatlanságát. Hidd el, tudom, mit beszélek!
 Skiel nem értette, hogy anya és lánya miről beszél és azt sem, hogy az ő ébresztése miért akkora gond, hogy arról diskurzust kelljen folytatni kakasszót követően. Gyorsan felöltözött, felrázta a pihevánkost, megigazította a dunnát, majd határozott, jól hallható mozdulattal ajtót nyitott.

Olvass tovább

 Männelor megdöbbent. Napokig csak kóválygott a háza és a fogadó között. Gagortól kapott varázseszközeit Shannalar útmutatása alapján próbálta ki. Tökéletesek voltak, épp olyanok, mint ami egy hadúrnak dukál. A mágikus védelem szabadabbá, lelkesebbé tette. Az elhalasztott találkozók, tanácskozások, utazások ismeretlen helyekre, ismét naprakésszé váltak.
 A Királyság belső tartományaival egyelőre nem akart foglalkozni, ezért terjeszkedésének első állomásaként Gázlóba, a második legnagyobb kikötőbe utazott. A kereskedelmi jogokkal és a tengerhajózással nem kellett foglalkozni, azt Drake a víz felől felügyelte. A szárazföldi szállítást túl nehéz lett volna ellenőrizni, így alkalmanként kisebb összegekért felügyeltették a karavánok biztonságát. Mindenki tudta, hogy egy karaván megtámadása Hosszúkéz Gagor haragját vonná maga után, így a tolvajvezér bosszújától való félelem magával hozta a kereskedelem felvirágzását.

Olvass tovább

 Az Anakletus-ház egykori vincellérje, Salius mester kiokosította Gagort, miszerint mustot adó növényeket a lecsípett vesszejükből csak tavasszal lehet sokasítani, ezért Deff gyerekekből álló csapata újra munkába állt. Sorra látogatták a tünde házak bogyósfürt-ligeteit s fanyelű földvájóval egész növénytöveket lovasítottak meg, melyeket az angyalparti présháznál el is földeltek. Két-három tőke mindegyik fajtából elégségesnek tűnt, azok ujjnyi vastag ágaiból tavasszal több tucat új eredvény is zöldülhet, ami három tél után önellátóvá teheti a tolvajcéh vállalkozását.
 Shannalar nem foglalkozott a jövendővel, Gagor azonban félt, hogy a borvásárlás titka előbb-utóbb szóbeszéd tárgya lesz, ezért fel akarta építeni saját, hazugságokkal szennyezett élettörténetét, melyben a különleges, nagyértékű borok napi mértéktelen fogyasztása, illetve a borgőzös másnapok is jelentős szerepet játszottak. Ha ehhez hozzávesszük a tolvajvezér állítólagos féktelen tivornyáit, ahol a barátok és a vendégek ugyancsak a pohár fenekére néztek. Könnyen ki lehetett számítani, hova is folyt el az a tengernyi tündebor.

Olvass tovább

 A levelek feltartóztathatatlanul szállingóztak a harmatos földre, egyre többször borult el az ég, egyre rövidebbek lettek a nappalok.
 Az első bogyósfürt-táblákon megkezdődött a szüretelés. A Rügyfakadás fürjei szinte zölden kerültek a puttonyba, tömött, kemény bogyói a dézsákban sem törtek meg a végeláthatatlan sorok súlya alatt.
 Pamfil intézte a betakarítást. Kéttucat leány és tíz markos legény dolgozott naphosszat a sorok között. A lányok éles késsel vágták puttonyba a fürtöket, hogy férfiak azt a hátukra véve a taposódézsákhoz cipeljék. A munka végeztével körülállták a tárolókat, áldást mondtak Aisteen kegyéért, majd a lányok mezítláb a többöles dézsákba másztak. Mezítláb tapodták a fürtöket, míg a szemek héja megadta magát, s felrepedve feltárta bensőjének savankás titkát. Mindeközben zenészek húzták a talpalávalót. A lányok a bogyósfürtökön, a fiúk a dézsán kívül táncoltak. Szóbeszéd járta, hogy valamelyik legény szemet vetett egy rózsaszálra, így azt a fiút a többiek megfogták és behajították a mustba, hogy szerelmével lehessen, s csókok közepette együtt taposhassanak, ragacsosra áztatva a lent. A munka végeztével a fiú és a lány együtt mehetett a tóra fürdeni, felfedezve és megismerve egymást.
 A must együtt forrt ki, de Pamfil a Gagor által kért mennyiséget a préselés után külön tetette.
 A többi alapanyag beszerzése nem volt ennyire egyszerű. Volt, amit a nagy terméshozam okán egyszerűen be lehetett szerezni, de volt, ahol kis csapatnak kellett az éj leple alatt megdézsmálni az ültetvényt.
 Ezeket a tolvajokat Deff képezte ki. Gyermekekből verbuválta seregét, külön megtanítva nekik, hol kell elvágni a termés szárát s azt, egy tőkéről csak egy fürtöt szabad elhozni, a többit meg kell hagyni, nehogy kitudódjon s őrt állítsanak a tábla mellé. Így is találkoztak hangosan ugató kutyákkal, melyeket simogatással és bundájában pácolt fülessel hallgattattak el.

Olvass tovább