Balog István

 Az Anakletus-ház egykori vincellérje, Salius mester kiokosította Gagort, miszerint mustot adó növényeket a lecsípett vesszejükből csak tavasszal lehet sokasítani, ezért Deff gyerekekből álló csapata újra munkába állt. Sorra látogatták a tünde házak bogyósfürt-ligeteit s fanyelű földvájóval egész növénytöveket lovasítottak meg, melyeket az angyalparti présháznál el is földeltek. Két-három tőke mindegyik fajtából elégségesnek tűnt, azok ujjnyi vastag ágaiból tavasszal több tucat új eredvény is zöldülhet, ami három tél után önellátóvá teheti a tolvajcéh vállalkozását.
 Shannalar nem foglalkozott a jövendővel, Gagor azonban félt, hogy a borvásárlás titka előbb-utóbb szóbeszéd tárgya lesz, ezért fel akarta építeni saját, hazugságokkal szennyezett élettörténetét, melyben a különleges, nagyértékű borok napi mértéktelen fogyasztása, illetve a borgőzös másnapok is jelentős szerepet játszottak. Ha ehhez hozzávesszük a tolvajvezér állítólagos féktelen tivornyáit, ahol a barátok és a vendégek ugyancsak a pohár fenekére néztek. Könnyen ki lehetett számítani, hova is folyt el az a tengernyi tündebor.

Olvass tovább

 A levelek feltartóztathatatlanul szállingóztak a harmatos földre, egyre többször borult el az ég, egyre rövidebbek lettek a nappalok.
 Az első bogyósfürt-táblákon megkezdődött a szüretelés. A Rügyfakadás fürjei szinte zölden kerültek a puttonyba, tömött, kemény bogyói a dézsákban sem törtek meg a végeláthatatlan sorok súlya alatt.
 Pamfil intézte a betakarítást. Kéttucat leány és tíz markos legény dolgozott naphosszat a sorok között. A lányok éles késsel vágták puttonyba a fürtöket, hogy férfiak azt a hátukra véve a taposódézsákhoz cipeljék. A munka végeztével körülállták a tárolókat, áldást mondtak Aisteen kegyéért, majd a lányok mezítláb a többöles dézsákba másztak. Mezítláb tapodták a fürtöket, míg a szemek héja megadta magát, s felrepedve feltárta bensőjének savankás titkát. Mindeközben zenészek húzták a talpalávalót. A lányok a bogyósfürtökön, a fiúk a dézsán kívül táncoltak. Szóbeszéd járta, hogy valamelyik legény szemet vetett egy rózsaszálra, így azt a fiút a többiek megfogták és behajították a mustba, hogy szerelmével lehessen, s csókok közepette együtt taposhassanak, ragacsosra áztatva a lent. A munka végeztével a fiú és a lány együtt mehetett a tóra fürdeni, felfedezve és megismerve egymást.
 A must együtt forrt ki, de Pamfil a Gagor által kért mennyiséget a préselés után külön tetette.
 A többi alapanyag beszerzése nem volt ennyire egyszerű. Volt, amit a nagy terméshozam okán egyszerűen be lehetett szerezni, de volt, ahol kis csapatnak kellett az éj leple alatt megdézsmálni az ültetvényt.
 Ezeket a tolvajokat Deff képezte ki. Gyermekekből verbuválta seregét, külön megtanítva nekik, hol kell elvágni a termés szárát s azt, egy tőkéről csak egy fürtöt szabad elhozni, a többit meg kell hagyni, nehogy kitudódjon s őrt állítsanak a tábla mellé. Így is találkoztak hangosan ugató kutyákkal, melyeket simogatással és bundájában pácolt fülessel hallgattattak el.

Olvass tovább

 Vízmélye egyáltalán nem tartozott az unalmas városok közé, de az idei nyár végleg beírta magát a históriáskódexekbe.
 Az első napokban a gnóm és Männelor csak méregették egymást, nem is szóltak a másikhoz, majd, amikor Vízmélye alvilági ura végre kiderítette, ki dönthet a kancellária megrendeléseiről, leültek megvitatni, hogyan jussanak el hozzá a legrövidebb úton és módon.
 Männelor kihallgatást kért a kincstár tárnokmesterétől, aki miniszteri rangban, bárói oklevéllel rendelkező nemesember volt.
 Josept Corby nem volt szegény. Évi járandósága és birtokai jövedelme meghaladta a kétszázezer aranytallért, aminek azonban nem volt sok látszata, mivel ő és családja minden tagja hihetetlen fényűző életet élt. Kastélyok, városi találkák zuglakásai, hajók, egzotikus állatok, idegen népek ékszerei, fűszerek, zamatos afrodiziákumok, kéjnők, örömszolgák és vágykeltő, szinte gyermek udvaroncok egész sora tizedelte az évi apanázst.
 Männelor kiderítette mind a kincstárnok, mind a felesége viselt dolgait. Tudott és eltitkolt szeretőket, megszült fattyakat, elhajtott zabikat, izgalmas és undorító lepedő-híreket, vállalhatatlan szeretőket, nem beszélve az istállók nemes csődörjeinek kollektív, odaadó látogatásáról.

Olvass tovább

 Elöntötték az érzelmek. Magán is meglepődött. Az elmúlt időszak megacélozta, még Zamfira családjának tragédiája sem fátyolozta el szemét. Ahogy Vízmélye mólójának csizma koptatta kövezetére lépett, életének utolsó tragédiája jutott az eszébe. Akkor veszítette el mindenét.
 Tulajdonképpen hálás kellene, hogy legyen Männelornak. Ha akkor nem veszít, megmaradt volna piti bűnözőnek, hamiskártyásnak, tolvajnak. Egy senkinek, aki a kockák machinálásából, csalásból él, kifosztva kis embereket, elvéve családjuktól az utolsó falatokat is.
 E helyett egy klánt vezet. Céhet, mely uralja a királyság felét. Ugyanúgy leveszi a sápot, de jobbára a gazdagoktól. Talán Khasi és Skiel a vezeklés azért, amit Thurull király földjén művelt. Zefirion pedig az, amit majd tenni fog.
 A vendégmólóról látta a fogadó tetejét. Azét, mely egykor az övé volt. A titkos szobával, búvóhelyekkel, csapóajtókkal. Furcsa lesz idegenként átlépni a keményfa küszöböt.

Olvass tovább

 A Kósza Szél kora hajnalban érte el Rétvár bejáratát. A móló végi kőedényekben még égtek az olajfáklyák, amikor Drake hajója a vendégmóló oldalához simult.
 Shannalar hálát rebegett valami ismeretlen, földöntúli erőnek, hogy csizmája alatt ismét követ taposhat, bár tengerészszokás szerint ringatózott vele a világ. Drake kapitány Gagorra nézett.
 – Minden a mágus ügyességén múlik, ugye tudod? – kérdezte Gagort.
 – Ne aggódjatok! Hatásos varázslatot találtam a könyvecskémben. Ez ellen senki sem menekülhet el. Ha meglátja képzelt ellenségét, önként ad oda mindent. Nem is kellene felajánlani semmit!
  – Megadom neki az esélyt mágia nélkül – mondta Gagor, bár ő sem volt meggyőződve arról, hogy cselekedete emberbaráti jóságra utal. – Költözz be a fogadóba! Szemmel tarthatsz mindent és mindenkit. Männelor hamarosan megtudja, hogy kikötött a Kósza Szél, de téged nem ismer. Tudni akarom a gyengéit!
 – Legalább jól főznek? – kérdezte Shannalar úgy, mintha egyáltalán nem érdekelné a reá bízott feladat.
 – Hobbit vezeti a konyhát – mondta Drake, aki Gagor rosszalló pillantása okán nem folytatta a mondatot.
 – Elutazom egy holdhónapra. Meglátogatok valakit, akit rég nem láttam – mondta Gagor. – Nehogy kitudódjon a nagybecsű tudományod! – intette a gnómot. – Híreszteld el, hogy a városban vagyok, talán kihívhatnának egy kis kockázásra! Tudja meg Männelor, hogy találkozni akarok vele! – mondta a hajóskapitánynak. Jó utat barátaim! – mondta, majd sarkon fordult és a karavánok istállója felé vette az irányt.
 Shannalar és Drake visszasétáltak a pallón, majd a Kósza Szél legényei eloldották a kikötőköteleket. Felhúzva az orrvitorlát, ellendültek a móló mellől. Miután elhagyták a kikötőt, teljes vitorlázatba öltöztették a hajót és a partvonalat követve észak-keletnek, Vízmélye felé vették az irányt.

Olvass tovább

 Fáradtan, csapzottan is fenséges volt. Ruhája fodrai úgy úsztak a levegőben, mintha elhunyt férje szelleme táncoltatná maga előtt a finom anyagot. A fiú a balján lépdelt, szorosan mellette. Az emelvényt úgy állították fel, hogy a falakon égő fáklyák fénye félhomállyal tegye sejtelmesebbé a pillanatot.
 Zamfira ruhája elf szokás szerint majdnem a földig ért, szinte súrolta azt. A kelme bíbora a három napig a szárán álló Igazmondó levének színét idézte. Ahogy beléptek a fénybe, Skiel a tanultak alapján, elf nyelven kérdezte a hercegnét. Remélték, a mindenki számára hallható kérdések rögtön eloszlatják az esetleg felmerülő kételyeket. 
 – Ők a házak vezetői?
 – Igen, Aranyom.
 – Valaki onnan még hiányzik.
 – Az üres szék emlékével adózunk azoknak, kik nem lehetnek már közöttünk.
 A felelet s annak leplezetlen üzenete morajlást szült a teremben, melynek roppant mérete nem, hogy elnyelte, inkább felerősítette a hangokat. Mintha Zamfira Simplicinus válaszát maga a Föld tüzelte volna, kőbe vésve annak igazságát. Mikorra a hangzavar elült, a hercegné a fiúval a trónusok elé állt.

Olvass tovább

 A tolvajvezér a visszaérkezése után csak annyi időt töltött otthonában, amennyi egy alapos fürdőhöz és egy jóízű estebéd elfogyasztásához volt szükséges. Mielőtt elindult a tündecsalád birtokára, nagyot húzott céhe vagyont érő borából.

 Hosszúkéz Gagor félve lépett a vendégváróba.
 Zamfira Simplicinus az asztalkánál ült, kihűlt teáját szürcsölgette. Mellette állt testvére, Aisteen papjainak hosszú köpenyében, ezzel is mutatva rendük mindenkori felsőbbrendűségét. Amikor Gagort bekísérték, Anizial kérdően fordult felé. A tolvaj Zamfira hercegnére nézett, akinek arcvonása pattanásig feszült.
 – Köszönöm, hogy fogadtak, így délután – hajtott fejet Gagor.
 – Ha jól emlékszem mi kérettük ide, nem fordítva történt az eset – mondta Anizial Simplicinus.
 – Örülök, hogy épségben megérkezett! Foglaljon helyet! Egy teát? – oldotta a hangulatot az első család feje.
 – Nagy örömmel, Úrnőm! – ült le a másik székre Gagor, állva hagyva az etikett semmibe vételén megdöbbent papot. – Ön mindig csodás ízeket varázsol egy csöppnyi csészébe. Igazi tünde tudomány! Beszélhetnénk négyszemközt?
 – A hercegnének nincsenek titkai az egyház előtt – vágta rá azonnak Anizial.
 Zamfira rezzenéstelen maradt, nem nézett a testvérére.
 – Rendben – mosolyodott el Gagor. – Mi hír a kis védencünkről?
 – Holdhavonta költöznek, ismeretlen tájakra. Remélem sem ármány, sem gonoszság nem ismer rájuk! – törölte meg szemét Zamfira.

Olvass tovább

 A fonott hajú matrózok arcán értetlenség látszódott. Eddig idegen nem tette a lábát a Sellő fedélzetére, nem értették, kapitányuk miért engedte ezt jöttmenteknek.
 Drake könnyedén átlépett a fregatt tatjára, ahol Laven Serrando mosolyogva üdvözölte. A kölcsönös tiszteletadás és a vendéglátogatás okán a Kósza Szél kapitánya egy kis fadobozt nyújtott át.
 – Kapitány, kérem fogadja tőlem ezt a kis figyelmességet. Emberöltős, Cirmosvirágú Szúróka gyökeréből faragták. Egy hajóskapitánynak dukál, hogy füstöljön – nyújtotta át a dobozkát. – A benne lévő dohány nem holmi ócska darálmány, kövön szárított, tünde őrlemény. Mellesleg a pipafüst a legjobb széljelző, én is erre esküszöm – súgta Serrando fülébe úgy, hogy a tengerészek meg ne hallják.
 – Drake kapitány! Nagylelkű és szívemnek örömteli az ajándéka.
 Drake intett egyik matrózának, aki a vállára vette a kékegeres hordót, majd kissé remegő lábbal átlépett a csodaszámba menő vitorlásra. Csomagját letette Laven Serrando lábához, majd amilyen gyorsan tudott, visszaiszkolt a Kósza Szélre. Laven szemügyre vette a hordót, majd felkacagott és Gagorék felé intett, aki türelmesen nézte végig a két tengerész násztáncát.
 – Mire vártok barátaim? Gyertek át ti is!

Olvass tovább