Királycsinálók

Királycsinálók – ciklus

Előkészületek (Huszonkettedik fejezet)

 A tolvajvezér a visszaérkezése után csak annyi időt töltött otthonában, amennyi egy alapos fürdőhöz és egy jóízű estebéd elfogyasztásához volt szükséges. Mielőtt elindult a tündecsalád birtokára, nagyot húzott céhe vagyont érő borából.

 Hosszúkéz Gagor félve lépett a vendégváróba.
 Zamfira Simplicinus az asztalkánál ült, kihűlt teáját szürcsölgette. Mellette állt testvére, Aisteen papjainak hosszú köpenyében, ezzel is mutatva rendük mindenkori felsőbbrendűségét. Amikor Gagort bekísérték, Anizial kérdően fordult felé. A tolvaj Zamfira hercegnére nézett, akinek arcvonása pattanásig feszült.
 – Köszönöm, hogy fogadtak, így délután – hajtott fejet Gagor.
 – Ha jól emlékszem mi kérettük ide, nem fordítva történt az eset – mondta Anizial Simplicinus.
 – Örülök, hogy épségben megérkezett! Foglaljon helyet! Egy teát? – oldotta a hangulatot az első család feje.
 – Nagy örömmel, Úrnőm! – ült le a másik székre Gagor, állva hagyva az etikett semmibe vételén megdöbbent papot. – Ön mindig csodás ízeket varázsol egy csöppnyi csészébe. Igazi tünde tudomány! Beszélhetnénk négyszemközt?
 – A hercegnének nincsenek titkai az egyház előtt – vágta rá azonnak Anizial.
 Zamfira rezzenéstelen maradt, nem nézett a testvérére.
 – Rendben – mosolyodott el Gagor. – Mi hír a kis védencünkről?
 – Holdhavonta költöznek, ismeretlen tájakra. Remélem sem ármány, sem gonoszság nem ismer rájuk! – törölte meg szemét Zamfira.

Olvass tovább

A Sellő (Huszonegyedik fejezet)

 A fonott hajú matrózok arcán értetlenség látszódott. Eddig idegen nem tette a lábát a Sellő fedélzetére, nem értették, kapitányuk miért engedte ezt jöttmenteknek.
 Drake könnyedén átlépett a fregatt tatjára, ahol Laven Serrando mosolyogva üdvözölte. A kölcsönös tiszteletadás és a vendéglátogatás okán a Kósza Szél kapitánya egy kis fadobozt nyújtott át.
 – Kapitány, kérem fogadja tőlem ezt a kis figyelmességet. Emberöltős, Cirmosvirágú Szúróka gyökeréből faragták. Egy hajóskapitánynak dukál, hogy füstöljön – nyújtotta át a dobozkát. – A benne lévő dohány nem holmi ócska darálmány, kövön szárított, tünde őrlemény. Mellesleg a pipafüst a legjobb széljelző, én is erre esküszöm – súgta Serrando fülébe úgy, hogy a tengerészek meg ne hallják.
 – Drake kapitány! Nagylelkű és szívemnek örömteli az ajándéka.
 Drake intett egyik matrózának, aki a vállára vette a kékegeres hordót, majd kissé remegő lábbal átlépett a csodaszámba menő vitorlásra. Csomagját letette Laven Serrando lábához, majd amilyen gyorsan tudott, visszaiszkolt a Kósza Szélre. Laven szemügyre vette a hordót, majd felkacagott és Gagorék felé intett, aki türelmesen nézte végig a két tengerész násztáncát.
 – Mire vártok barátaim? Gyertek át ti is!

Olvass tovább

Kagylószirt rejtélye (Huszadik fejezet)

  Az édesvizes hordók között csupán egy olyan volt, melyen az egerek teljes mivoltukban díszítették a hántolt fát.
A hordót, mely a Mágusok Borát rejtette, Drake kapitány szobájába vitték, ennek ajtózárja védhette leginkább a betolakodóktól e nemes portékát, melynek értékét felbecsülni sem tudták.
 De mostanában ez volt a legkisebb gondjuk. A Kósza Szél sebesen szelte a habokat. Amióta Meravinból elindultak, alig kellett állítani a vitorlákon, az Által-Vízen hosszában fújó szél áldásként feszítette a sudárvitorlákat.
 A legénység gyakorlatilag unatkozott az út alatt, Drake némi fedélzetsikálással és szigonyos halászattal tartotta őket éberen. A friss hal nem csak fejedelmi étket jelentett a matrózok számára, de a legnagyobb halat lyuggató számára felajánlott háromszoros fejadag rum is csábítónak bizonyult.
 Az időjárás végtelen kegyes volt hozzájuk, kellemes meleget árasztott a Nap korongja, még a szél is langyosnak tűnt az út első két fertályában.
 A változás hirtelen jött. Apró fátyol jelent meg az égen, mely lassan gomollyá hízott. Mint az öreg törpe szakálla, ki emberöltők óta rótta a hegyek mélyét, egyre csak burjánzott. Amikor összeértek, sötétedni kezdtek, gomolyogtak, kavarogtak, majd haraggal rontottak a vízre. Éles, fekete peremmel jött a fújás Menedék irányából. A vulkánhegyet szerették a felhők, édes otthonuknak tekintették, mely állandóan növeszti, hizlalja a páragombócokat, mint a lisztben lakmározó kovász.

Olvass tovább

Interjú fantasy írókkal

Kedves Olvasóim!
Interjút adtunk közösen Domokos Annával (https://anna.domokos.eu/) és Bacsa Zsófiával (https://bacsaart.hu/), ahol mindketten vallanak a fantasy irodalom szeretetéről, magáról az írásról, világ alkotásról és a karaktereik fontosságáról. Ajánlom mindenki figyelmébe az interjút és a két írótárs írásait, alkotásait!

Olvass tovább

Bikla hordói (Tizenkilencedik fejezet)

 Hosszúkéz Gagor minden követ megmozgatott, hogy hozzájusson a tünde családok féltett boraihoz.
 Néhány hordónyit sikerült szalmabáb háttérembereken keresztül megvenni, a többit Perpet rendelte meg a tolvajvezér részére. Nem kérdezte a miértekről és úrnőjét sem terhelte a részletekkel, amiért Gagor igen hálásnak bizonyult.
 A tolvajcéh vezetője Meravintól egynapi szekérútra, az angyalparti köves mellett vett meg egy bogyósfürt-tövekkel benőtt domboldalt. A földdarabhoz présház és istálló is tartozott, no meg hegybe vájt pince fészerrel és ásott kúttal. Természetesen esze ágában sem volt vincellérkedésre adni a fejét, viszont a sok boroshordó biztosan szemet szúrt volna valakinek a városban.
 Egy azonnal induló hajóval csomagot vitetett Erdőhátra, no meg egy üzenetet Lápföldre, Vályogos Biklának, miszerint a következő utáni teliholdra szekérnyi hordót rendel, mégpedig a legjobb fajtából. Férjen bele tíz kancsónyi, legyen néki dugója és harapóval kihúzható, kúpos eresztőfája. Gyékénnyel tömítsék, ráfolják, hogy jól bírja a napégette száradást és a zötykölődő utazást! A tolvaj továbbá utalást tett arra, hogy a hordók dongájába vésesse bele az ismertető egeret, melyet kék tintával fessenek ki! Egy cserzett bőrön a mintát mellékelte Bikla leveléhez.
 A hobbit tudta, Gagor fenemód gazdag úr volt már akkor is, amikor megismerte, így semmi oka sem volt kételkedni a szavahihetőségében és az ellenérték későbbi megtérítésében. A hordókat maga szállítja majd le Árokszállás kikötőjébe.

Olvass tovább

A túlélés ára (Tizennyolcadik fejezet)

 Levandir Lonchar ebédre várta Hosszúkéz Gagort.
 A rezidenciára a tolvaj céh feje lefüggönyözött, kétlovas hintóval érkezett, elkerülendő az úton bandukolók figyelő tekintetét. A feltálalt étel valószínűleg felséges ízekkel kecsegteti majd, ám az utána következő megbeszélés kimenetele kétséges volt. Nem a szerelmi bájital hatása, hanem az elkért ellenérték megnevezése okán.
 A házigazda a télikertben tartózkodott, ahol a hidegebb napokon is virágzó növények sokasága vette körül. Mihelyst bekísérték, a tolvaj szeme elkerekedett. Ólomüveg táblákat eddig csak Aisteen templomában látott, ám a tünde ház gazdagsága őt is megdöbbentette. A kertben mívesen faragott faoszlopok álltak, melyekhez hornyolt lécekkel erősítették az ólomcsíkokkal összefogott, áttetsző üvegdarabokat. A fények játéka, a zöld növényzet, a virágpompa és a szinte nyári meleg Hosszúkéz Gagort azonnal jobb kedvre derítette.
 Levandir a vele szemben álló székre mutatott, ám ő maga nem állt fel az ember üdvözlésére. Elf főurak ritkán tartják magukat egyenrangúnak egy halandóval. A Lonchar-ház feje sem tett másképpen.

Olvass tovább

A kihallgatás (Tizenhetedik fejezet)

 – Azt mondta, Laven Serrando? – kérdezte az ismeretlen vizek hajóskapitányát Hosszúkéz Gagor.
 – A Shedel Birodalomból. Illetve annak pereméről – mondta Laven.
 – Kopoltyúi nőnek, miközben roncsok közt kutat – morcoskodott tovább az illuzionista. – Tán a népe veszejti el az utazókat.
 Gagor a gnóm mondataira rezonálva kérdőn nézett az idegenre. Drake kapitány inkább egy magabiztos tengerészt látott maga előtt, nem a gnóm által megidézett szörnyeteget.
 – A legendák távolt tartják a kalózokat és a kincsvadászokat. Aki viszont elég bátor ahhoz, hogy szembeszálljon a homokzátonyokkal, büszke tekintettel térhet meg istenéhez – mondta Laven.
 – A roncsokat pedig kifosztjátok – mondta Gagor.
 – Ott hever lenn. Nem vetheted a szemünkre pont te, aki kereskedőnek mondja magát mások előtt. Tolvajok ura, sikátorok királya, te ítélkezel felettem?
 – Meravinban sokan gondolnak rám istenként, – nevetett fel Gagor – én nem szeretem a bírákat. Mivel kereskedsz, Laven Serrando!
 – Mindennel, ami a Shedel Birodalomban és a peremvidéken megtalálható. Különleges olajok és főzetek, alkimista alapanyagok. A tenger kövei, titokzatos lények varázserővel bíró csontjai.

Olvass tovább

Az idegen (Tizenhatodik fejezet)

 Felhőpaplant húzott magára az éj, a csillagképek helyett a kikötő tüze segítette a hajósokat.
 A látóhatár feketeségéből egy árnyszerű test bontakozott ki. Szedett-vedett hajó, jelentéktelenül, síri csendben. Az egyárbócoson senki sem beszélt, mindenki tette a dolgát, féltve az éjszaka hangtalan leplét, mely tömlöc helyett behajózással kecsegtetett.
 Hosszúkéz Gagor, Deff, Shannalar, Carsito és a négy hórukk a külső vendégmóló bodegáinak takarásában várta a Délibábot. A hajó már a kikötő bejárata előtt bevonta a vitorláit, orra a hullámmentes, csendes vizet finoman surrogó siklással választotta szét. A vitorláshajó az utolsó, kőhajításnyi távolságot vánszorogva tette meg, majd lomhán a móló facölöpjeihez simult.
 A fedélzetről egy vaskos termetű nőszemély ugrott a kikötő kövezetére. Alkatához képest fürgén, sőt kecsesen mozgott, s az, hogy nem szemrevalóbb, csak a tenger hibájának mondható. Az állandó menekülés és a vad viharok megvastagítják az izmokat, s ez alól a fehérszemélyek sem kivételek.

Olvass tovább

Az illuzionista (Tizenötödik fejezet)

 Csípősebbre fordultak a reggelek, hajnaltájban fázott a lehelet. Napközben elég volt egy lenge felső, de a pirkadat munkásai bőre borsózott a friss harmatban.
 A Simplicinus-udvarházban csendesen teltek a napok, nem volt, ki harsány módon üdvözölje a mellette elhaladót, s nem volt egy se, ki mosolyával törje meg a gyász mindent beborító, lelket hamvasztó, soha el nem múló csendjét.
 Salafi meggyilkolása lavinát indított el. A temetés után azonnal összeült a Házak Tanácsa, megtárgyalták a haláleseteket és kis többséggel ugyan, de úgy döntöttek, a Simplicinus-ház a jelen körülmények között nem képes megbirkózni Tűhegy vezetésével. A határozat szerint az ideiglenes uralkodói hatalmat a házviszály csillapodásáig, de legkevesebb három télfordulóig a Pirminnes-ház gyakorolhatja. A régenskirály beiktatására az újhold égen történő megjelenésének időpontja lett kijelölve, jelképesen mutatva egy új korszak kezdetét.

Olvass tovább