Gagor a bál előtti napokon Zamfiránál teázott. A házigazda eddig nem tapasztalt ízeket osztott meg vele, bevezetve az elfek teázási szokásába. A lassú kortyolgatás alatt a tolvaj megismerte a tündeházak világát, annak hatalmi felépítését és egymáshoz való viszonyukat. A hercegné olyan belső információkkal látta el Gagort, melyeket egy kiterjedt kémszervezet is csak évek alatt fürkészhetett ki. Az utolsó két nap Khasit is magával vitte, hogy szokja a tündék látványát. Zamfira Simplicinus a házgondnokát bízta meg a leányka pesztrálásával. Gyermeke nem lévén, a középkorú tünde eleinte idegenül érezte magát a szerepében, de Khasi érdeklődése és folyékony elf beszéde egyre inkább lenyűgözte. Gagor az utolsó kortynál tartott, amikor az ajtónálló beviharzott. – Úrnőm, a toronyból látták a hintót!
Fantasy történetek
Az első ház (Tizedik fejezet)
Zamfira Simplicinus furcsállotta, hogy egy hétköznapi ember kér tőle kihallgatást, de informátora Hosszúkéz Gagort módos, befolyásos üzletfélnek tüntette fel. Normál esetben a férje fogadta volna a vendéget -kimentve a ház úrnőjét az illetlen találkozás alól-, de a családfőt Illaria környéki birtokára szólította a kötelesség. Kétlovas hintó kanyarodott a Simplicinus-udvarház felhajtójára. A kocsikísérő illő módon nyitotta ki Gagor előtt a kis belépőajtót, aki kecses lépéssel szinte leugrott a kőzúzalékos érkezőre. Tünde ajtónállók méregették vendégüket, akinek érkezéséről a házgondnok mindkettőjüket értesítette. Első ránézésre, ruházata alapján igazi uraságnak vélték, bár nem tudták mire vélni jöttének célját. A hercegi családhoz sosem érkeztek látogatóba emberek.
Alapkőletétel (Kilencedik fejezet)
Télbe fordult, amikor rátalált. Nehéz megmondani, hogy a posvány széléhez, vagy már a nemesi kúriákhoz tartozott a terület, valahogy a kettő között állt. Nyár óta elhagyatott volt. A bejárathoz vezető, indákkal benőtt sikátoron a lovaskocsi is csak gyakorlott hajtóval juthatott be. Hosszúkéz Gagor az elszegényedett, kereskedéssel foglalkozó, Konstat-ház épületegyüttesét nézte ki magának. A kereskedőház igazi labirintusnak bizonyult. Megszámlálhatatlan folyósó, terem, szoba, pince és udvari tároló szolgáltatta a birtok teljességét. Szabdalt építési szerkezete jól védhetőnek bizonyult, erre tökéletesen alkalmas volt a kétember magas kőfal, mely körbeölelte az elf épületet. Csupán két bejárata volt a kúriának. Egy, ahol a kocsik bejöhettek és egy másik, ahol fordulás nélkül, az áruk kirakodása után el is hagyhatták a tágas udvart.
A cégér (Nyolcadik fejezet)
Heten ültek egy diószín ovális asztal körül. Mindenki mögött egy segítő állt egy kis asztal mellett, melyen arany és platinaoszlopok sorakoztak. Midőn Hosszúkéz Gagort bekísérték a terembe, az ott ülők egyike felállt és amolyan üdvözlésfélébe kezdett. Habár hét elf fogadott egyetlen embert, mégis az tűnt magabiztosabbnak. Megérkezésével a fölényesség egy pillanat alatt eltűnt a tündék arcáról.
A kihívás (Hetedik fejezet)
Drake kapitány nagyvonalúnak tartotta azt a háromszáz aranyat, amit Dogy kimenekítéséért kapott. Volt egy jelszó, amit Dogy csak akkor árult el a Kósza Szél kapitányának, amikor partot értek Erdőhát kikötőjében, de ez szokványos módja volt a szállítások visszaigazolásának. A viteldíj ilyetén megtoldása felkeltette Drake érdeklődését. Egy bőkezű ember előbukkan a semmiből az elfek földjén. Nem retten meg az igazságszolgáltatás hírétől és nyíltan ajánlatot tesz neki, a kőrözött csempésznek. Neki, akit a Bírák hada üldöz, élükön Bordírral, a rettegett törvényszolgával. Személyesen először négy holdhónap múlva találkoztak. Gagort egy kisebb parti vitorlással északkeleti irányba vitték, majdnem az angyalparti fejkőig élesítették a hajót, ahol lehorgonyozva, bevont vitorlákkal várta őket a Kósza Szél. Hosszúkéz Gagor átszállt Drake hajójára.
A Kósza Szél története
Alakját a Parti Szélről, árbócát és vitorlázatát a Tenger Fuvallatáról másolták. Mindkét vitorlást a tünde hajókészítők ékkövének tekintették, egészen addig, amíg egy sosem látott tengeri vihar a legénységével együtt a tenger fenekére nem küldte mindkettőt. Rogate nagyszerű kapitány és főleg bölcs ember volt. Miután megszabadult ócska teknőjétől, fejébe vette, hogy olyan tengerjárót építtet, melynek nem árthat sem széltölcsér, sem égszakadás. A klipper megépítésére a tündeszigeten, Illaria kikötőjében került sor. Rogate a tapasztalatok és a varázstudók ajánlására a legmagasabb árbócra vasból rakatott zászlórudat. Sokan nem értették, de a mágusok elárulták a titkot: ez a legjobb módja, hogy az égi villámok a hajótesten keresztül, sérülést nem okozva a kormánylapátnál távozzanak.
A halálraítélt (Hatodik fejezet)
Épp csak derengett, amikor a három elítéltet közrefogták, hogy kötélre verve utolsó útjukra kísérjék. Ahogy telt az idő, Dogy úgy lett egyre feszültebb. Gagor mosolyában látta a lemondók, a másokon átlépők gengszterbáját, s tudta, tanítványára ott és akkor nem számíthat. Átkozta az utolsó kortyot és azt, ahogy a következő hiánya meggondolatlanná tette ezen az istenverte földön. A vacsorát csak piszkálgatta. Az a pár falat, ami valahogyan mégis lecsúszott, nem ülepedett meg a gyomrában, csak kavargott, mint a csókási forgószél. Észrevétlenül telt az idő. A halálra ítéltek számára rohanva, mégis végtelen hosszúnak tűnve.
Erdőhátról tündeföldre (Ötödik fejezet)
Erdőhát kikötője nagytestű, mély merülésü hajókat nemigen fogadhatott, inkább mondták csónakkikötőnek, mint sem tengeri dokknak. Általában egyárbócos kereskedőhajókat vagy part menti hajózásra alkalmas, szállító vitorlásokat fogadott keblére. A város jellegzetessége a fekvésében rejlett. A szél az év jelentős részében déli irányból fújt, így a hajók szinte irányváltoztatás nélkül juthattak el Sollari irányába. Ez jelentősen mérsékelte a tengeri utak viteldíját, hiszen a kormánykereket egyenesben tartani még részeg tengerészként sem mondható okkult tudománynak. Sokan mozdulatlanra kötötték a kormánykereket, így csupán egy figyelő szempárra, no meg a parti hajózásban járatos fedélzetmesterre volt szükség, aki elnavigálta a hajót Illaria vagy Meravin irányba. Hosszúkéz Gagor többedmagával készült tündeföld fővárosába. Gondosan ügyelt arra, hogy senkivel se barátkozzon össze, mégis úgy hozta a sors, hogy egy sebhelyes arcú férfi intelmei felülírták saját óvintézkedéseit.
A tanonc (Negyedik fejezet)
A Vérszívó Szúnyogban gyűltek össze délutánonként. Több tucatnyian voltak, ám csak kevesen játszottak. Errefelé szigorú szabályai voltak a szerencsejátéknak, amit nem csak agyagtáblába véstek, de esti ima idején is felhangzott, Zara istennő kegyeit keresve. Lencsében játszottak, néha babban. Hobbitok egymást nem fosztják, azt kizárólag a külhoni népek irányába gyakorolják. A kocsmai játék amolyan munkatemető, baráti összejövetelnek számított, ahol folyik a szó, no meg a fölözött sör kancsószám. Mindenki a másikat figyelte. Aki jól játszott, vagy mesterien csalt, annak gyarapodtak a kupacok a söröskupa mellett. Néha egész levesnyit vagy főzeléknyit sikerült összecsalni. Aki lebukott, az bizony fizette a kör teljes összegét. Először hüledeztek, de Bikla tekintélyének köszönhetően közéjük ülhetett. Amikor elhangzott Gagor mindent elsöprő mondata, maguk közé fogadták: Kocsmáros, az italokat én állom!