Balog István
1970-ben láttam meg a napvilágot Budafokon. Azóta is itt élek a családommal lokálpatriótaként, szeretve a kertváros zsongását és illatát.
Fiatalságom meghatározó élménye volt, hogy igazi „Jóskás” lehettem, még ott a Feneketlen-tónál. Szemléletet kaptam, és barátokat, akik komoly szerepet játszanak az életemben és a könyvemben is.
Utam sokfelé vitt, de valahogy a tanítás, a közlés vágya mindig főszereplő volt az életemben. Okítás az iskolákban, televíziózás, élő rádióadások, a vitorlástáborok, és az a közel ezer gyermek, akikkel megismertethettem a kosárlabdázás rejtelmeit.
Sokat foglalkoztatott a színjátszás világa, milyen lehet belebújni más emberek bőrébe. Kitalálni a gondolatukat, ismerni, érteni őket, legyenek akár uralkodók, cselédek, mániákus gyilkosok vagy komédiások.
Ennek tökéletes előszobája volt a szerepjáték (RolePlayingGame), ahol misztikus környezetben bárkivé átalakulhattam. A játéknak ezt a formáját csak ajánlani tudom mindenkinek! A karakterek és viselkedésformák ismeretét a mai napig kamatoztatom a sport területén.
Fiatalként szippantott be a fantasy világa, ami a mai napig is ámulatba ejt. Mindig olyan könyvet szerettem volna írni, amit szívesen olvasnék. „A torony” című könyv első betűi 2007-ben kerültek a papírra, de végleges formáját 2022-ben nyerte el.
Tündék, törpék, varázslók és papok, cselszövők és mesteri kardforgatók jelenthetnek kikapcsolódást azoknak, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik. A papok fohászait (varázslatait) igyekeztem versekben megjeleníteni. Ajánlom szeretettel mindenkinek!